.:Prolouge:.

  Renegátok.... Egészen biztos vagyok, hogy hallottad már valahol ezt a szót. De mit is jelent ez valójában? Biztos te is hallottál történeteket, és legendákat a vámpírokról, zombikról esetleg vérfarkasokról. És soha nem is hittél bennük... De mi van ha mégis igazak? Mi van ha tényleg léteznek? Valahogyan ők is az oka annak, hogy a renegátok léteznek. Hogy mik is ők? Magányos farkasok. Félbe hagyott vacsorák... Igen, ők csupán cserben hagyott farkas csemegék. Emberek, akik védtelenül hánykolódtak, éjszakákon és nappalokon át. Élő halottak, csak félig vérfarkasok. Nem változnak át minden teliholdkor és nem is lesznek hatalmas puha szőrű farkasok. Ám ugyan úgy megvannak nekik is az ösztöneik. Valamint egy dolog mindig össze köti őket. A sebhelyük... Amely minden teliholdkor ég és veszít. Az a dolog ami örökké, emlékeztetni fogja őt arra, hogy ki is. Akár elfogadja azt, akár nem. Az összes renegát egy ember szigorú és kegyetlen szabályaitól függ. A falka vezérétől. Vicces nem? Magányosnak mondják magukat, és mégis van aki vezeti őket... Vagy hát valami olyasmi. Ez az ember nem ismer határokat. Ha valami nem tetszik neki, vagy ne úgy van valami ahogy ő akarja akkor, az a dolog/ember/renegát, már nincs is. Kész. Ennyi. Meghalt.
Ezek a lények nem vágynak másra, csak egy kis szeretetre. Arra, hogy valaki megértse őket. Mert ők nem mások, mint egy félbe hagyott vacsora. Még a farkasoknak se kellettek. Senkinek.